EPIGLOTTITIS ACUTA
(Supraglottitis, gégefedő-gyulladás)
A gégefedő és a környező szövetek súlyos, gyorsan előrehaladó gyulladása, melyben a gyulladt részek a légutakat hirtelen elzárhatják, s így hamar halált okozhatnak.
Az incidencia az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent. A fertőzést általában tokos baktériumok okozzák. A védőoltás elterjedése előtt a kórokozó majdnem mindig a Haemophilus influenzae B típusa volt. Jelenleg a S. pneumoniae, a S. aureus, nem tipizálható H. influenzae, H. parainfluenzae és a ß-haemolysáló streptococcus a leggyakoribb kórokozók.
Kórélettan
A betegség a felső légutakban kezdődhet, orr- és torokgyulladással. Lefelé terjedve supraglotticus kötőszöveti gyulladást okoz, a gégefedő, a valleculák, az aryepiglotticus redők, az arytenoid izmok és a ventricularis redők gyulladásával, Haemophilus influenzae B okozta infectio esetén gyakori a bacteriaemia.
A gyulladt gégefedő elzárja a légutakat; a légzésre fordított munka megnő, CO2 visszatartás és hypoxia keletkezhet. A gyulladásos izzadmányok eltávolítása is nehezített. E tényezők együttesen néhány óra alatt végzetes asphyxiához vezethetnek.
Tünetek és jelek
A betegség gyorsan, fulminansan kezdődik. Az addig jól lévő gyermek hirtelen bereked, torokfájdalmat panaszol és gyakran magas láza van. Rövidesen dysphagia és nehézlégzés lép fel nyáladzással, belégzési stridorral, dys- és tachypnoéval. A légzés megkönnyítése érdekében a gyermek gyakran nyújtott nyakkal előrehajló kényszertartást vesz fel. Vizsgálatkor a gyermek igen beteg benyomást kelthet vagy súlyos légzési nehezítettség esetén nyugtalan lehet. Mély szegycsonti, kulcscsont feletti, bordaközti és bordaív menti behúzódások láthatók. Mindkét oldalon gyengült lehet a légzési hang, és szörtyzörejeket lehet hallani. A torok rendszerint lobos.
Gégefedő gyulladáshoz társulhat Haemophilus influenzae B okozta tüdőgyulladás is, olykor mellűri gennygyülemmel. Ritkán áttételesen fertőződhetnek az ízületek, agyhártyák, szívburkok, vagy a bőr alatti szövetek, melyekből tályog vagy cellulitis alakulhat ki.
Diagnózis
A beteget a kórkép gyanúja esetén azonnal kórházba kell vinni. A gégefedő közvetlen megtekintésével a kórisme felállítható, csakhogy az ezzel járó manipuláció végzetes légúti elzáródást válthat ki. Így csak gyakorlott, szükség esetén légút biztosítására alkalmas eszközökkel felszerelt személy próbálkozhat a megtekintéssel. Ha a közvetlen laryngoscopia megerősíti a kórismét, azaz a gégefedő duzzadt, vörös, merev és vizenyős, azonnal intubálni kell a beteget (lásd Kezelés, később). Ezután vehetjük le a felső légúti váladékot és többnyire a vért tenyésztésre.
Az elkülönítő kórismézésben kizárandó a heveny vírusos croup (lásd 265-7. Táblázat
és Vírus infectiók címszó alatt, később) és a bacterialis tracheitis (lásd később). Védőoltásban nem részesült betegben a diphtheria lehetőségével is számolni kell (lásd előző részben).
Megelőzés és kezelés
A B típusú H. influenzae okozta gégefedő gyulladás megelőzése megoldott, igen hatékony Haemophilus B (Hib) conjugált oltóanyagok állnak rendelkezésre a 2 hónap feletti csecsemők oltásához.
Mivel a teljes elzáródás váratlanul következhet be, ezért a kórkép észlelésekor a légutak átjárhatóságát nyomban mesterségesen, lehetőleg orron át levezetett tubussal kell biztosítani, és parenteralisan célzott antibiotikus kezelést kell kezdeni. A gyorsaság életmentő. A nasotrachealis tubust általában addig kell benttartani, amíg a beteg állapota stabilizálódik, általában 24-48 óráig (az intubatio időtartama többnyire 60 óránál rövidebb). Tracheotomia is végezhető. Gégefedő gyulladásban szenvedő gyermekek sürgős ellátására minden intézetben tervet kell előre kidolgozni, gyermekgyógyász, fül-orr-gégész és altatóorvos bevonásával. Az ápolást tapasztalt nővérekre kell bízni, mert a váladékok intubatio vagy légcsőmetszés után is okozhatnak elzáródást.
A gyulladás parenteralis antibiotikumokkal jól uralható. Induláskor ß-lactamase-resistens antibiotikumot használjunk, mert gyakoriak az ampicillin-resistens B típusú H. influenzae törzsek. Valamelyik 3. generációs cephalosporin vagy chloramphenicol (75-100 mg/kg/nap iv.) jön szóba. Ritkán chloramphenicol resistens B típusú H. influenzae törzseket is észleltek, ilyenkor 3. generációs cephalosporint kell alkalmazni. Amennyiben a kórokozó ampicillin-érzékenynek bizonyul, ampicillint adjunk (200 mg/kg/nap iv. négy részre osztva). Nyugtatók adását kerülni kell, bár kezdetben relaxansok adásával izom bénítást lehet alkalmazni a tubus védelmére, a mozgások csökkentése érdekében; ezt azonban csak intubálásban jártas orvos alkalmazhatja.